Bővebben a szúnyogokról

Összesen kb. 3500 szúnyogfaj létezik, amelyből Európában mintegy 100 féle van jelen.

Házi szúnyogok

Közép-Európában elsősorban két szúnyogfaj található az ember környezetében: a közönséges házi szúnyog ( Culex pipiens ) és a zsinóros szúnyog ( Culiseta annulata ). Mindkét faj életmódja nagyon hasonló, és gyakran együtt vannak jelen egy térségben. A közönséges szúnyog viszonylag észrevétlen: barnás, bézs színű sávokkal a hasa felett, egyenletes színű szürke szárnyakkal és sötét lábakkal.

A zsinóros szúnyog nagyobb és erősebb, a hasa fekete és szürke, világos keresztirányú vonalakkal, a lábain fehér gyűrűkkel. A szárnyain néhány sötét folt található.

Mindkét faj petéit néhány milliméter hosszú tutajba fekteti, amelyek a víz felszínén úsznak esővízgyűjtő hordókban,locsoló kannákban, eldugult csatornákban, árkokban, kerti tavacskákban vagy pocsolyákban. Mindegyik pete tutaj kb. 350 petét tartalmaz. A lárvák, amelyek a petékből kelnek ki, a víz felszínén lógnak, és a hasukon egy pipa szerű csövön keresztül lélegeznek, de veszély esetén a víz alá is merülnek.

A házi szúnyoglárvák szennyvízben és más erősen szennyezett vizekben is élhetnek. A víz hőmérséklete befolyásolja a fejlődésük sebességét: Például meleg nyarakon a lárvák már kevesebb, mint egy héten belül rovarrá fejlődhetnek.

A nőstény szúnyogok már egyből a vér iránti „szomjúsággal” fejlődnek ki. Sikeres csípés után a vérben található tápanyagok petévé formálódnak. A peték lerakása után a nőstény újra „gazdát” keres. Ilyen módon képes számos pete tutaj lerakására, egyre több utódot biztosítva ezáltal. (Érdekesség, hogy a nőstények édes növényi gyümölcslevekkel és nektárral táplálkoznak, akárcsak a hímek, az energiaigényük kielégítésének érdekében. A hímek azonban, sosem szívnak vért.)

Míg a hímek ősszel pusztulnak el, addig a nőstény szúnyogok menedéket keresnek a hideg elől és elbújnak hűvös és nedves helyeken, mint például pincékben, tároló helyiségekben, istállókban és csűrökben.

Ha van elegendő meleg, vért adó „gazda” és valamennyi víz is (gyárcsarnokokban, metróban) a fejlődési ciklus télen is folytatódhat.

Árvízi szúnyogok

Az árvízi szúnyogoknak különféle fajai vannak, például az Aedes vexans , az Ochlerotatus sticticus és az Aedes cinereus . A házi szúnyogokkal ellentétben az árvízi szúnyogok petéiket külön-külön rakják le,és általában nedves talajon helyezik el őket (egy nőstény egy szívásnyi vérből mintegy 100 petét tud lerakni). A fejlődő stádiumban található lárvák azonban még nem kelnek ki. Ehelyett az embrionális membránban akár 3 évig is életben maradhatnak.

A lárvák azonban nem mindig kelnek ki a petékből, még akkor sem, ha sikerül vízbe jutniuk. Például az alacsony hőmérséklet és a víz túl magas oxigénkoncentrációja megakadályozhatja a kelést. Fontos okok: Ha hideg van, akkor az érett felnőtt egyeddé válás túl sokáig tart, a lárvák nem maradnának fenn a rossz évszakban, és gyakran válnak halak és más természetes ellenségek prédáivá az oxigénben gazdag vizekben.

Ha azonban a körülmények megfelelőek, például amikor az esőzések felfelé nyomják a talajvizeket, és tápanyagban gazdag pocsolyákat, kis tavakat, elárasztott réteket és mezőket hagynak tavasszal és nyáron, a lárvák szinte egyidejűleg tömegesen kelhetnek ki. Ha a hőmérséklet megfelelő, akkor az érett felnőtté való fejlődés kevesebb, mint egy hétig tart. A házi szúnyogokkal szemben a nőstény árvízi szúnyogok általában legkésőbb a tél kezdetén elpusztulnak.